Szutyejev - A három kiscica

Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér meglátott egy egeret, és - uccu neki! - utána futottak.
A kisegér beugrott a lisztesládába.
A kiscicák - hopplá! - utána.
A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.
A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és - uccu neki! - utána futottak.
A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe.
A kiscicák - hopplá! - utána.
A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica.
A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és - uccu neki! - utána ugrottak.
A halacska elúszott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica.
És a három vizes kiscica elindult hazafelé.
Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica.

- o -

Ezt a mesét egy testnevelés órára dolgoztam fel. A csoportot négy fős részekre osztottam, ahol volt egy egér vagy egy béka, és három kiscica. A tornateremben pedig kihasználva az eszközöket eljátszottuk a mesét. A békaügetést, a négykézláb mászást, a kályhacsövön átmászást, a lisztesláda a felfordított tonaszekrény lett, a tavat pedig ugrálókötélből alakítottuk ki, amiben úszó mozdulatokkal juthattak át a gyerekek.

Szutyejev - A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá.
Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely. -Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!  Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb!
Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
-Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba...
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Jékely Zoltán - A három pillangó

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.
De hirtelen beborult az ég. Közeledett a vihar.
- Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.
- Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.
Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk.
De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.
- Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.
És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:
- Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
- A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.
Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;
- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!
A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt.
- Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.
Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:
- Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.
Erre a fehér pillangó így felelt:
- Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem, hogy elhagyjuk egymást.
A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.
- Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó.
A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:
- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a szívtelen tulipán így felelt.
- A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.
- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.
Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.
- Süss fel nap, süss fel nap,
- Szárogasd meg szárnyamat,
- Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította.
S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem nyugodott a nap.

Székely Magda - A csavargó bocs

Medve mama főzött, mosott,
Hívta fiát, Gabi bocsot:
Mamának még sok a dolga 
Eredj, fiam, el a boltba

Útnak indul Gabi medve, 
Vásárolni nincsen kedve.
Megszólítja Mókus Tóni:
Gyere inkább mogyorózni!

Alig kezdtek mogyorózni,
Arra jött Sündisznó Rózsi.
Minek az a mogyoró,
Bogarászni, az a jó!

Épp odaért Róka Péter:
A rákhús a legjobb étel!
Nem akadt rák a farokra.
Ússzunk! - mondja Teknőc Borka

Hű, de finom a vizecske!
Nem maradt kinn egy gyerek se.
Dehogynem-szólt Teknőc Borka,
Kinn maradt a Peti róka.

Fél a víztől! - Szegény Peti
a gonoszok kinevetik.
Róka morog: - Mi van abban?
Én futok a leggyorsabban.

Versenyezzünk! Futás, rajta!
Fut az egész gyerekfalka.
Csak a teknőc sír magában:
- Nagy a teknőm, csöpp a lábam!

A futásból elég mára,
Másszunk inkább föl a fára!
Fürge mókus ugrik nyomba
- Senki sem ér a nyomomba!

Eszi a bocsot a méreg_
- Megállj, Tóni, utolérlek!
Figyeljük csak Gabi bocsot!
Mászott, izzadt, lepotyogott

A gyerekek megéheztek.
- Várjatok, majd szedret esztek!
(De nem ízlik, csak a bocsnak, 
A többiek fintorognak.)

- Amit mindenki szeret,
Olyat játszunk, gyerekek!
Nagy az erdő, szabad az út,
Kezdhetjük a számháborút.

Játszani jó!- csak erősen
esteledik az erdőben.
Nem látják a számokat,
Összekoppan a kobak.

Fut az idő. Ugyan mennyi?
Ideje már hazamenni!
- Szervusz, Gabi, hazamegyek!
Mókus Tóni útnak ered.

Haza is ért vacsorára,
Megdicsérte a mamája.
- jó gyerek vagy, fiam, Tóni,
Mehetsz holnap mogyorózni.

Elhűl otthon még az étel!
Elbúcsúzik Róka Péter.
- Szervusz, Gabi, hazamegyek!
Integet és útnak ered.

Finom volt a vacsorája,
Kacsa combja meg a mája.
Fogát mossa már erősen,
Nem fekszik le addig ő sem.

Otthon durmol Teknőc Borka,
Bendőjében csiga-torta.
Jó a dunna, jó a párna,
Betakarta anyukája.

- Szervusz, Gabi! Vár a mama!
Süni Rózsi gurul haza.
Bocs is pörög háton, hason,
Így kíséri egy darabon.

Hazament a sok gyerek,
Szegény Gabi pityereg.
Sötét van már, nagyon álmos,
Hogy ér haza a mamához?

Mackóéknál nincs nyugalom,
Medve mama izgul nagyon.
- Eltévedt az én gyerekem!
Szól a papa: - Megkeresem!

Sötét erdő, éji óra,
Álom terült a mackóra.
- Ébredj, ébredj, kis Gabi!
Mintha jönne valaki.

- Hát te, fiam? - szól a bocsra, 
- Eltévedtem, Télapócska!
Mamám elküldött a boltba,
mert ..szegénynek... sok a dolga.

- Vásárolni? Ejnye, ejnye!
Nem mentél te az üzletbe.
- Nem csavargok többé soha,
Csak még egyszer jussak haza.

Medve Gábor azóta 
Mindig elmegy a boltba.
Mamájának sokat segít,
Padlót söpör, asztalt terít.

Óvodában alapos
munkát végez, ha napos.
Tálakat hoz, sürög - forog,
Dicsérik is Gabi bocsot.

Telnek napok és hetek,
Már a hó is leesett.
Este Gabi nagyot ásít:
Mennyit alszunk Mikulásig?

Óvodában itt az ünnep,
A gyerekek összegyűlnek. 
- Jöjjön ide, aki jó,
Csokit hozott a Télapó!

ablak is tele bőven,
Szaloncukor a cipőben. 
Sok ajándék, csupa piros!
Nagyon boldog a kicsi bocs.

Forrás: http://gyermekoldal.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1105186

Két kisbéka...

Két kisbéka élt a Zöld Völgyben.

Kutykurugy, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett. Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet a saját zöld kabátját.
- Csúnya a kabátom!- nyafogta durcásan.
- Ugyan miért? - álmélkodott Brekeke, a nagyobbik.
- Az is zöld, mind minden. Jaj, de unalmas!
- Tudod mit? Kiakasztunk egy meghívót, hogy akinek csak piros valamije, jöjjön hozzánk vendégségbe. Hej, de vígan leszünk majd!
Kiakasztották a meghívót. Nagy, öreg béka tappogott a fûz alá.
- Hát ez meg mire jó?- csóvalta a fejét.- Vendégség. Hogy jól mulassunk!
- Ej, csak aztán sírás ne legyen a vége! - intette õket az öreg.
De már ekkor, kop-kop-kop, kopogtak is a vendégek. Két piros bóbitás harkály jött elsõnek, utánuk a katicabogarak, mögöttük meg a légyölõ galóca ballagott, különleges, fehérpontokkal, ezüstfoltokkal díszített piros kalpagjában.
A kisbékák irigyen sóhajtozva nézték õket. Mindenki valami pirosban büszkélkedett. Kínálgatták a vendégeket gyöngyvirág poharakból hajnali harmattal, tücskök húzták a talpalávalót remekül mulattak. De jaj- miféle hang zavarja meg vidámságukat?
- Kelep! Kelep! Itt vagyok! - bólogatott jókedvûen a gólya.
- Piros a csizmám, nekem is szól hát a meghívás, igaz? Táncolni akarok a mulatásgtokon!
Hanem a kisbékáknak ekkor már hûlt helyük volt, zsupsz!- fejest ugrottak a vízbe, s kereket oldottak, a gólya meg kénytelen-kelletlen hazament.
De a kisbékák nem okultak az esetbõl. Piros kabátkát, kalapkát szabtak-varrtak maguknak, abban szökdécseltek a tóparton.
Látta ezt a bölcs, öreg béka, és így sopánkodott:
- Jaj, csak baj ne legyen belõle!
A gólya meg a fészkérõl lelátott a Zöld Völgybe, s észrevette az ugrándozó kis piros alakokat.
- "Magától sétáló kalapok?" -csodálkozott, és nyomban odasietett.
Közelebb érve látta, hogy a kiöltözött kisbékák hancúroznak ott, a legteljesebb nyugalomban.
- No, már most nem bújtok el elõlem! - rivallt rájuk. Idepiroslik a kalapotok!
Ekkor rettentek csak meg a kisbékák! Akárhova ugrottak, felhangzott a gólya kelepelése:
- Nem bújtok el, itt piroslik, ott piroslik a kalap!
- Dobjátok le gyorsan azokat a piros holmikat! - kiáltott rájuk egy nagy, zöld levél rejtekébõl a bölcs, öreg béka.
Jobbra röppent a kabát, balra a kalap, s a két kis béka zöld kabátjában máris besurrant a zöld fûbe, máris beugrott a zöld vízbe.
- Hová lettetek?- bökdöste csodálkozva a kalapokat a gólya.
Bizony, hiába bökdöste, nem menekültek a kalapok. Hû, de mérges volt!
A két kisbéka pedig ott csücsült a zöld íz mélyén, ott kuksolt a zöld kabátban, beleolvadva a sok-sok zöldbe.
Aligha kívánnak maguknak egyhamar piros kalapot, piros kabátot!

Nemes Nagy Ágnes - Nyúlanyó húsvétja

Nyúl-mamám, te, Nyúl-mamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.

Jó, fiacskám, indulunk,
megmutatjuk, mit tudunk,
vízben szánt a csónak orra,
nyúl-fülünk az orr-vitorla,
halihó, halihé!
szállunk a tyúkól felé.

Fűzfa Terka, jó napot,
szép húsvétvasárnapot!
Látjuk rajtad Fűzfa Terka,
ágad csupa fűzfabarka.
Adj hát barkát, Terka drága,
húsvéti a barka ága.

Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál.
Mi lenne, ha kiugornál?
Kérj a tyúktól friss tojást,
hófehéret, óriást,
majd kifestjük szép pirosra,
zöld-pettyesre, kék-csíkosra.

Ki kopog az ól falán?
Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!
Így lesz nekem jó napom:
csibe csipog csónakon.
Indulj, Nyiszi, rajta, kész!
Bátor Nyúl a tengerész!

De kiugrál ott a réten?
Bárány Bandi hófehéren.
Karcsú láb és tejszín bunda,
Gyere, Bandi, csónakunkba!
Mennyi minden van a bárkán!
Bárkán van már Bandi bárány,
bárkán csirke, bárkán barka,
mert a Nyúl most így akarta.

Húzd be azt a fül-vitorlát,
partnak told a bárka orrát,
most kiszállunk, hol a festék?
Tojásfestés: kötelesség.
Nézd, a csónak de ügyetlen
így nyulatlan és fületlen.

Mennyi munka vár a nyúlra!
Nyiszi lassan megtanulja.
Tojás héját, azt ne törd be!
Be ne ess a kék bödönbe!
Hogyha mindezt befejezted,
elvisszük a gyerekeknek.

Lackó mondja: kelj fel, Évi,
Minden sarkot meg kell nézni.
Ágy alatt vagy pad alatt
nem láttál itt nyulakat?
Az ablakot kinyitom:
nincs hajó a patakon?

Mondja Évi: Jaj, a bárkán
Elment már a Nyúl, a Bárány,
de a tojás, nagy halom,
itt maradt az asztalon,
kidíszítve teli tállal
tulipiros tulipánnal.

Móricz Zsigmond - Disznó, kutya, macska, egér

Hajdanában az egér,
a macskával egy testvér,
a macska meg a kutyával,
ez meg disznó komával.

Hanem egyszer vége leve,
a disznó nemeslevele
elkallódott kézen-közön,
azóta van harag, özön.

- Kutya komám! - disznó szóla.
- Mennem kell a hízlalóba,
kutyabõröm terád bízom,
vigyázz rá, míg meg nem hízom.

Kutya koma elvállalta,
de õ is megy vadászatra:
- Vegye által, macska néném,
s őrizze meg, igen kérném.

Megígéri macska néne,
s tejfölözni menni kéne:
- Kis egerek - szól -, a padon,
a levelet rátok hagyom.

Kis egerek veszik, nézik,
hömbörgetik, ütik-vetik,
ütött-kopott papírt rázzák,
játékformán összerágják.

Jön a disznó: levélt kutya!
Jön a kutya: levélt macska!
Jön a macska: hej, egerek!
Sír az egér: nincs leveled!

Háború lett, veszekedés,
macska azóta egerész:
harc folyt kutya, macska között,
s kutyára a disznó röfög.

Összevesztek ők cudarul,
még a nap is dühbe borul,
ha összejön két darab,
holtig tart a nagy harag.