Szutyejev - A három kiscica

Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér meglátott egy egeret, és - uccu neki! - utána futottak.
A kisegér beugrott a lisztesládába.
A kiscicák - hopplá! - utána.
A kisegér elszaladt. A ládából pedig három fehér cica mászott ki.
A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és - uccu neki! - utána futottak.
A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe.
A kiscicák - hopplá! - utána.
A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica.
A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és - uccu neki! - utána ugrottak.
A halacska elúszott, és a tóból kimászott három csuromvizes kiscica.
És a három vizes kiscica elindult hazafelé.
Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek, mint voltak: egy fekete, egy szürke és egy fehér kiscica.

- o -

Ezt a mesét egy testnevelés órára dolgoztam fel. A csoportot négy fős részekre osztottam, ahol volt egy egér vagy egy béka, és három kiscica. A tornateremben pedig kihasználva az eszközöket eljátszottuk a mesét. A békaügetést, a négykézláb mászást, a kályhacsövön átmászást, a lisztesláda a felfordított tonaszekrény lett, a tavat pedig ugrálókötélből alakítottuk ki, amiben úszó mozdulatokkal juthattak át a gyerekek.

Szutyejev - A gomba alatt

A hangyát egyszer utólérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.
-Hangyácska, Hangyácska, engedj ide emgem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
-Már hogyan is engednélek - kérdezte a Hangya -, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
-Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást.
Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá.
Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jön Egérke
-Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
-Ugyan hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely. -Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!  Összébb húzták magukat és beengedték az Egérkét a gomba alá.
Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
-Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
-Nincs már több hely!
-Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
-Na jól van. Összébb húzódtak - jutott hely a Verébnek is.
Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
-Bújtassatok el! - kiáltozta. - Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
-Sajnálom a Nyulat - szólt a Hangya. - Tudjátok mit? Húzdózkodjunk összébb!
Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
-Nem láttátok a Nyulat? - kérdezte.
-Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
-Nem itt bújt el?
-Ugyan, hogy bújhatott volna ide? Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
-Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
-Brehehehe! Brehehehe! - heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
-Ó, ti okosok! Hiszen a gomba...
A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Jékely Zoltán - A három pillangó

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.
De hirtelen beborult az ég. Közeledett a vihar.
- Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.
- Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.
Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk.
De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.
- Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.
És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:
- Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
- A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.
Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;
- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!
A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt.
- Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.
Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:
- Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a tulipán így felelt:
- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.
Erre a fehér pillangó így felelt:
- Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsem, hogy elhagyjuk egymást.
A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.
- Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó.
A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:
- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!
De a szívtelen tulipán így felelt.
- A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.
- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.
Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.
- Süss fel nap, süss fel nap,
- Szárogasd meg szárnyamat,
- Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította.
S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, míg csak le nem nyugodott a nap.

Székely Magda - A csavargó bocs

Medve mama főzött, mosott,
Hívta fiát, Gabi bocsot:
Mamának még sok a dolga 
Eredj, fiam, el a boltba

Útnak indul Gabi medve, 
Vásárolni nincsen kedve.
Megszólítja Mókus Tóni:
Gyere inkább mogyorózni!

Alig kezdtek mogyorózni,
Arra jött Sündisznó Rózsi.
Minek az a mogyoró,
Bogarászni, az a jó!

Épp odaért Róka Péter:
A rákhús a legjobb étel!
Nem akadt rák a farokra.
Ússzunk! - mondja Teknőc Borka

Hű, de finom a vizecske!
Nem maradt kinn egy gyerek se.
Dehogynem-szólt Teknőc Borka,
Kinn maradt a Peti róka.

Fél a víztől! - Szegény Peti
a gonoszok kinevetik.
Róka morog: - Mi van abban?
Én futok a leggyorsabban.

Versenyezzünk! Futás, rajta!
Fut az egész gyerekfalka.
Csak a teknőc sír magában:
- Nagy a teknőm, csöpp a lábam!

A futásból elég mára,
Másszunk inkább föl a fára!
Fürge mókus ugrik nyomba
- Senki sem ér a nyomomba!

Eszi a bocsot a méreg_
- Megállj, Tóni, utolérlek!
Figyeljük csak Gabi bocsot!
Mászott, izzadt, lepotyogott

A gyerekek megéheztek.
- Várjatok, majd szedret esztek!
(De nem ízlik, csak a bocsnak, 
A többiek fintorognak.)

- Amit mindenki szeret,
Olyat játszunk, gyerekek!
Nagy az erdő, szabad az út,
Kezdhetjük a számháborút.

Játszani jó!- csak erősen
esteledik az erdőben.
Nem látják a számokat,
Összekoppan a kobak.

Fut az idő. Ugyan mennyi?
Ideje már hazamenni!
- Szervusz, Gabi, hazamegyek!
Mókus Tóni útnak ered.

Haza is ért vacsorára,
Megdicsérte a mamája.
- jó gyerek vagy, fiam, Tóni,
Mehetsz holnap mogyorózni.

Elhűl otthon még az étel!
Elbúcsúzik Róka Péter.
- Szervusz, Gabi, hazamegyek!
Integet és útnak ered.

Finom volt a vacsorája,
Kacsa combja meg a mája.
Fogát mossa már erősen,
Nem fekszik le addig ő sem.

Otthon durmol Teknőc Borka,
Bendőjében csiga-torta.
Jó a dunna, jó a párna,
Betakarta anyukája.

- Szervusz, Gabi! Vár a mama!
Süni Rózsi gurul haza.
Bocs is pörög háton, hason,
Így kíséri egy darabon.

Hazament a sok gyerek,
Szegény Gabi pityereg.
Sötét van már, nagyon álmos,
Hogy ér haza a mamához?

Mackóéknál nincs nyugalom,
Medve mama izgul nagyon.
- Eltévedt az én gyerekem!
Szól a papa: - Megkeresem!

Sötét erdő, éji óra,
Álom terült a mackóra.
- Ébredj, ébredj, kis Gabi!
Mintha jönne valaki.

- Hát te, fiam? - szól a bocsra, 
- Eltévedtem, Télapócska!
Mamám elküldött a boltba,
mert ..szegénynek... sok a dolga.

- Vásárolni? Ejnye, ejnye!
Nem mentél te az üzletbe.
- Nem csavargok többé soha,
Csak még egyszer jussak haza.

Medve Gábor azóta 
Mindig elmegy a boltba.
Mamájának sokat segít,
Padlót söpör, asztalt terít.

Óvodában alapos
munkát végez, ha napos.
Tálakat hoz, sürög - forog,
Dicsérik is Gabi bocsot.

Telnek napok és hetek,
Már a hó is leesett.
Este Gabi nagyot ásít:
Mennyit alszunk Mikulásig?

Óvodában itt az ünnep,
A gyerekek összegyűlnek. 
- Jöjjön ide, aki jó,
Csokit hozott a Télapó!

ablak is tele bőven,
Szaloncukor a cipőben. 
Sok ajándék, csupa piros!
Nagyon boldog a kicsi bocs.

Forrás: http://gyermekoldal.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1105186

Két kisbéka...

Két kisbéka élt a Zöld Völgyben.

Kutykurugy, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett. Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet a saját zöld kabátját.
- Csúnya a kabátom!- nyafogta durcásan.
- Ugyan miért? - álmélkodott Brekeke, a nagyobbik.
- Az is zöld, mind minden. Jaj, de unalmas!
- Tudod mit? Kiakasztunk egy meghívót, hogy akinek csak piros valamije, jöjjön hozzánk vendégségbe. Hej, de vígan leszünk majd!
Kiakasztották a meghívót. Nagy, öreg béka tappogott a fûz alá.
- Hát ez meg mire jó?- csóvalta a fejét.- Vendégség. Hogy jól mulassunk!
- Ej, csak aztán sírás ne legyen a vége! - intette õket az öreg.
De már ekkor, kop-kop-kop, kopogtak is a vendégek. Két piros bóbitás harkály jött elsõnek, utánuk a katicabogarak, mögöttük meg a légyölõ galóca ballagott, különleges, fehérpontokkal, ezüstfoltokkal díszített piros kalpagjában.
A kisbékák irigyen sóhajtozva nézték õket. Mindenki valami pirosban büszkélkedett. Kínálgatták a vendégeket gyöngyvirág poharakból hajnali harmattal, tücskök húzták a talpalávalót remekül mulattak. De jaj- miféle hang zavarja meg vidámságukat?
- Kelep! Kelep! Itt vagyok! - bólogatott jókedvûen a gólya.
- Piros a csizmám, nekem is szól hát a meghívás, igaz? Táncolni akarok a mulatásgtokon!
Hanem a kisbékáknak ekkor már hûlt helyük volt, zsupsz!- fejest ugrottak a vízbe, s kereket oldottak, a gólya meg kénytelen-kelletlen hazament.
De a kisbékák nem okultak az esetbõl. Piros kabátkát, kalapkát szabtak-varrtak maguknak, abban szökdécseltek a tóparton.
Látta ezt a bölcs, öreg béka, és így sopánkodott:
- Jaj, csak baj ne legyen belõle!
A gólya meg a fészkérõl lelátott a Zöld Völgybe, s észrevette az ugrándozó kis piros alakokat.
- "Magától sétáló kalapok?" -csodálkozott, és nyomban odasietett.
Közelebb érve látta, hogy a kiöltözött kisbékák hancúroznak ott, a legteljesebb nyugalomban.
- No, már most nem bújtok el elõlem! - rivallt rájuk. Idepiroslik a kalapotok!
Ekkor rettentek csak meg a kisbékák! Akárhova ugrottak, felhangzott a gólya kelepelése:
- Nem bújtok el, itt piroslik, ott piroslik a kalap!
- Dobjátok le gyorsan azokat a piros holmikat! - kiáltott rájuk egy nagy, zöld levél rejtekébõl a bölcs, öreg béka.
Jobbra röppent a kabát, balra a kalap, s a két kis béka zöld kabátjában máris besurrant a zöld fûbe, máris beugrott a zöld vízbe.
- Hová lettetek?- bökdöste csodálkozva a kalapokat a gólya.
Bizony, hiába bökdöste, nem menekültek a kalapok. Hû, de mérges volt!
A két kisbéka pedig ott csücsült a zöld íz mélyén, ott kuksolt a zöld kabátban, beleolvadva a sok-sok zöldbe.
Aligha kívánnak maguknak egyhamar piros kalapot, piros kabátot!

Nemes Nagy Ágnes - Nyúlanyó húsvétja

Nyúl-mamám, te, Nyúl-mamám,
késő van már, nem korán,
azt ígérted, vízre szállunk
húsvét napja hajnalán.
Mert hajózni megtanul
vízmelléki Büszke Nyúl.

Jó, fiacskám, indulunk,
megmutatjuk, mit tudunk,
vízben szánt a csónak orra,
nyúl-fülünk az orr-vitorla,
halihó, halihé!
szállunk a tyúkól felé.

Fűzfa Terka, jó napot,
szép húsvétvasárnapot!
Látjuk rajtad Fűzfa Terka,
ágad csupa fűzfabarka.
Adj hát barkát, Terka drága,
húsvéti a barka ága.

Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál.
Mi lenne, ha kiugornál?
Kérj a tyúktól friss tojást,
hófehéret, óriást,
majd kifestjük szép pirosra,
zöld-pettyesre, kék-csíkosra.

Ki kopog az ól falán?
Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!
Így lesz nekem jó napom:
csibe csipog csónakon.
Indulj, Nyiszi, rajta, kész!
Bátor Nyúl a tengerész!

De kiugrál ott a réten?
Bárány Bandi hófehéren.
Karcsú láb és tejszín bunda,
Gyere, Bandi, csónakunkba!
Mennyi minden van a bárkán!
Bárkán van már Bandi bárány,
bárkán csirke, bárkán barka,
mert a Nyúl most így akarta.

Húzd be azt a fül-vitorlát,
partnak told a bárka orrát,
most kiszállunk, hol a festék?
Tojásfestés: kötelesség.
Nézd, a csónak de ügyetlen
így nyulatlan és fületlen.

Mennyi munka vár a nyúlra!
Nyiszi lassan megtanulja.
Tojás héját, azt ne törd be!
Be ne ess a kék bödönbe!
Hogyha mindezt befejezted,
elvisszük a gyerekeknek.

Lackó mondja: kelj fel, Évi,
Minden sarkot meg kell nézni.
Ágy alatt vagy pad alatt
nem láttál itt nyulakat?
Az ablakot kinyitom:
nincs hajó a patakon?

Mondja Évi: Jaj, a bárkán
Elment már a Nyúl, a Bárány,
de a tojás, nagy halom,
itt maradt az asztalon,
kidíszítve teli tállal
tulipiros tulipánnal.

Móricz Zsigmond - Disznó, kutya, macska, egér

Hajdanában az egér,
a macskával egy testvér,
a macska meg a kutyával,
ez meg disznó komával.

Hanem egyszer vége leve,
a disznó nemeslevele
elkallódott kézen-közön,
azóta van harag, özön.

- Kutya komám! - disznó szóla.
- Mennem kell a hízlalóba,
kutyabõröm terád bízom,
vigyázz rá, míg meg nem hízom.

Kutya koma elvállalta,
de õ is megy vadászatra:
- Vegye által, macska néném,
s őrizze meg, igen kérném.

Megígéri macska néne,
s tejfölözni menni kéne:
- Kis egerek - szól -, a padon,
a levelet rátok hagyom.

Kis egerek veszik, nézik,
hömbörgetik, ütik-vetik,
ütött-kopott papírt rázzák,
játékformán összerágják.

Jön a disznó: levélt kutya!
Jön a kutya: levélt macska!
Jön a macska: hej, egerek!
Sír az egér: nincs leveled!

Háború lett, veszekedés,
macska azóta egerész:
harc folyt kutya, macska között,
s kutyára a disznó röfög.

Összevesztek ők cudarul,
még a nap is dühbe borul,
ha összejön két darab,
holtig tart a nagy harag.

Móricz Zsigmond - A héja

Száll a héja magosan, földre röppen hamisan.
Tyúk: - Mit akarsz itt, héja?
Héja: - Ások.
Tyúk: - Mit ásol, te héja?
Héja: - Kutat.
Tyúk: - Minek a kút, héja?
Héja: - Víznek.
Tyúk: - Minek a víz, héja?
Héja: - Főzni.
Tyúk: - Mit főzõl, te héja?
Héja: - Csirkét.
Tyúk: - A magadét, héja?
Héja: - A tiedet ellopom.
Tyúk: - Anyja vagyok, nem hagyom!
Hess! hess! hess!
És a héja éhesen, továbbrepült mérgesen.

Gárdonyi Géza - A kis csacsi meg a nagy nyuszi

- Kelj fel kis csacsi fiam - szólt hajnalban a nagy csacsi az istállóban.
- Kiviszlek ma a mezőre.
Hopp, felugrik a kis csacsi. Összeüti a bokáját. Jó reggelt kíván a mamájának és kérdezi a fülét vidáman megbillentve.
- Mi az a mező, anyukám?
- A mező - feleli a nagy csacsi - nem egyéb, mint egy nagy-nagy zöld asztal. Olyan nagy, hogy az egyik szélétől a másikig sohase tudod végigenni.
Ez tetszett a kis csacsinak. Táncolva ment az anyja után a mezőre. Amint ott legelésznek, egyszer csak odafut az anyjához a kis csacsi:
- Jaj, de megijedtem.
- Mitől?
- Furcsát láttam.
- Mit láttál?
- Icike-picike kis csacsikat.
- Mekkorákat?
- Mint a fülem.
- Nem lehet az.
- De bizony. Úgy ugráltak, mint a szöcske. Gyere, nézd meg, ha nem hiszed.
Odavezeti az anyját. Hát két kis nyúl ül ott a fű között. Éppen mosakodtak.
- Jaj, mit látok? Mekkora két nyulat látok? - kiáltott a kis nyúl.
- Nem nyulak ezek, te kis csacsi - szólt az öreg nyúl.
Az öreg szamár pedig azt mondta erre a fiának:
- Nem csacsik ezek, te kis nyúl. És mind a ketten barátságosan néztek egymásra.
Mikor jól megnézték egymást, a kis csacsi hazament a nagy csacsival és a kis nyuszi a nagy nyuszival.

Móra Ferenc - A húsvéti tojások

Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük.
Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától:
- No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre?
Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz belőle a gyerekeknek.
A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, és örömükben mindjárt ugrálni kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig a cseléddel elment a piacra.
Hanem jó félóra múlva már vissza is jött megint, átfázva a nagy hidegtől, tüsszentve, és üres kosárral.
- Hol van a répa? - kérdezte az öreg nyúl.
- Hát a káposztatorzsa? - kérdezték a kicsinyek.
- A káposztatorzsának már elmúlt az ideje, a répáé még meg se jött. A vásáros kofák a nagy havazás miatt be se jöhettek a falvakból, még csak gyönge fahéjat sem tudtam venni. Egy pár fiatal fának szóltam ugyan visszajövet, de ők azt mondták, hogy ebben a kegyetlen hidegben nekik is kell a héjuk. Az öreg nyúl megvakarta erre hosszú füle tövét, a kicsinyeknek pedig sírásra állott a szájuk. Kevés szecska volt ugyan még a kamrában, de ilyen napon, újév napján, még a mezei egér asztalán is különb ebédet tálalnak föl.
Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:
- Baj, hát baj, de azért nem kell ám mindjárt sírni!
Aztán odafordult nyúlné asszonyhoz, hogy öltöztesse fel jó melegen a gyereket. Az asszony fel is öltöztette őket, meleg kendőt is kötött mindegyiknek a nyakára, hogy köhögést ne kapjanak a reggeli ködben.
- Gyerekek - mondta az öreg nyúl -, menjetek át a tisztásra az erdész bácsihoz. Köszöntsetek rá illedelmesen, mondjátok, hogy boldog újévet és jó egészséget kívántok neki, és hogy jó szívvel venném, ha valami kis finom főzelékfélével segítene rajtunk.
A gyerekek mindjárt szaladni akartak, de az apjuk utánuk szól:
- Azt mondom, ne bácsikázzátok az erdész urat, hanem szólítsátok tekintetes úrnak.
Az anyjuk pedig azt mondta:
- Meg ne álljatok a jégen csúszkálni! Ha meg azokkal a bolondos vizslakölykökkel találkoztok, kerüljétek el őket okosan, hogy fogócskát ne játsszanak veletek megint. A gyerekek kézen fogva mentek az erdőn át, az erdészlak felé. Meglehetősen jól viselték magukat, csak néha böktek meg alattomban egy-egy havas bokrot, hogy egy kis havazást csináljanak. Az erdész urat a kert alatt találták a három kisfiával. A kisnyulak elmondták a mondókájukat, az erdész meg tüstént beküldte a fiait az erdészméhez, hogy adjon valamit a nyulaknak. Adott is négy-négy nagy répát. A kisnyulak a répákkal hazafelé mentek. Mikor az ismerős erdőbe értek, jókedvük kerekedett, és futkosni kezdtek. Azzal ijesztettek egymásra, hogy „Jön a róka!” Aztán nagy versengéssel iramodtak házuk felé. Aznap nyúléknál igen jó ebéd volt. Első fogásuk répaleves, aztán pirított répa répamártással, a harmadik fogás répafőzelék, végül kirántott répa. A télnek vége lett, és a nyulak egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy a hó elkotródott a házuk tájékáról, és hogy régi ismerőseik, a vándormadarak megint ott csicseregtek a fák között, csodálatos dolgokat mesélve idegen országokról, hol a télen jártak.
A nyulaknak most már nem kellett többé az erdészhez fordulniuk, ha megéheztek, mert az erdő tele volt bársonyos fűvel és illatos herével. Hanem azért nem feledkeztek meg erdészékről. Az öreg nyúl azt mondta:
- Ilyen nagy úrral jó fenntartani a barátságot, és nem lehet tudni, mi lesz a jövő télen.
Éppen húsvét éjjelén volt, mikor a legnagyobb csendben furcsa egy társaság sompolygott az erdészék kertjébe.
Tapsiék voltak meg a rokonságuk. Elől Tapsiné ment, egy-egy piros tojást vitt a hóna alatt. Aztán Tapsi úr jött, ez meg akkora húsvéti tojást hentergetett maga előtt, amelynél nagyobbat és szebbet sose láttam. Kék bársonyból volt ez a húsvéti tojás, arany abronccsal. Aztán jöttek a többiek, ők meg kosárban, pici szekérben hozták a sok húsvéti tojást. Mikor a kertbe értek, serényen munkához láttak. A kicsinyek ügyes fészkeket raktak a fűben, a bokrok alatt, az öregek meg óvatosan elosztogatták a tojásokat a fészkekben. Mikor elvégezték a munkájukat, usgye!... visszairamodtak az erdőbe.
Másnap az erdész már korán reggel lent járt a kertben. Később leszólította a gyerekeket is:
- Gyerekek - mondta -, nekem úgy rémlik, mintha nyomokat látnék a kertben. Ha itt jártak, akkor itt is hagytak valamit. Jó lesz egy kicsit körülnézni a bokrok alatt.
A gyerekek szétfutottak a kertben, aztán itt is, ott is hallatszott az örömkiáltásuk, amint egy-egy húsvéti tojással megrakott fészekre bukkantak. Az a kékbársonyos, aranyabroncsos tojás, melyet Tapsi úr maga görgetett be a kertbe, tele volt cukorral. Én is megkóstoltam, mert éppen akkoriban vendégségben voltam az erdészéknél, és egész komolyan mondom, hogy alig ettem még ennél édesebb cukrot.

Móricz Zsigmond - Iciri-piciri

Ajaj, hol volt hol nem...
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kisökre,
rákaptak egy iciri piciri kistökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska ?
Bejárja az iciri piciri kis erdõt,
s nem leli az iciri piciri tekergõt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!

Donászy Magda - Anyák napján

Tavaszodik, kis kertemben

kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.

Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.

 

Kicsi vagyok, nagyot mondok,
anyukám most hozzád szólok.
Kezedbe virágot teszek,
mindig jó gyereked leszek!

Osvát Erzsébet - Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, és te kicsi,

Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, te majd játszol,
Várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!

Eszes Katalin - Virágom

Leszedtem egy virágot, a szirma sárga volt.
a zöldellő faágon a cinke így dalolt.
Az illatos virágot édesanyádnak add!
Az illatos virágot édesanyádnak add!

Szalokczay Lajos - Gyermekrajzok Kisbencétől

Egy nagy kör a feje,
Két kis pont a szeme,

Ez a görbe vonalka
Simogató keze,

Hajat is rajzolok,
Kócosat, nem bánom,
Az én édesanyám
Legszebb a világon

Kőhalmi Erzsébet - Kicsi vagyok…

Kicsi vagyok, nagyot mondok
Anyukám, most hozzád szólok!

Kezedbe virágot teszek,
Mindig jó gyerek leszek!

Tordon Ákos - Anyák napi mondóka

Tordon Ákos - Anyák napi mondóka

Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.

Édesanyám tulipánfa.
Áldott legyen minden ága.
Ezt kívánja kisvirága.
Ágán nevelt tulipánja.

Ágh István - Virágosat álmodtam; Anyák napja

Ágh István - Virágosat álmodtam

Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál

- o -

Ágh István - Anyák napja

Anyák napján Téged
Virággal köszöntlek,
És csak annyit mondok,
Anyukám, szeretlek!
Kicsi vagyok, mint a pont,
De a pont is sokat mond.
Azt mondja a pontocska,
Élj sokáig Anyuka!

Létay Lajos - Édesanyámnak

Létay Lajos - Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.

Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.

Anyák napjára...

Anyák napja közeleg, így elkezdtem összegyűjtögetni az ide vonatkozó verseket. Amelyeknek megtaláltam a szerzőjét, azokat külön tettem fel, amelyekre nem találtam forrást, azokat így összesítve. Van itt minden korosztálynak való. Kicsik és nagyobbacskák számára is akad szavalni való...

- o -

 

Anyukám, anyukám találd ki, hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te, ültess hát gyorsan az öledbe!

 

- o -

 

Anyukámat meglepem, de kicsi a tenyerem.
Nem fér bele annyi virág amennyire szeretem!

 

 - o -

 

Az én szívem kis óra, szeretet a rugója,
Mindig csak azt ketyegi, anyukámat szereti.

 

 - o -

 

Három kívánságom, hogyha volna,
anyukám, az mind teneked szólna.
Légy egészséges, hosszú éltű, vidám,
hogy sokáig mondhassam: szeretlek anyukám.

 

 - o -

 

 Édesanyám tulipánfa.
Áldott legyen minden ága.
Ezt kívánja kisvirága.
Ágán nevelt tulipánja.

 

 - o -

 

Keresek virágot, pirosat fehéret,
bokrétába kötöm, s odaadom néked. Nem is kívánok én érette egyebet, csak hogy édesanyám ölelj meg, csókolj meg.

 

 - o -

 

Piros rózsa, fehér rózsa egy csokorba összefogva.
Karjaimban alig fér el, alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem édesanyám, harmat csillog bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta, kisgyermeked szívből adja.

 

 - o -

 

 Az én kezem hófehér,
csak amolyan kis tenyér,
de ha kinyújtom feléd,
a szívedig is elér

 

 - o -

 

Te vagy a nap fenn az égen, én kis virág meseréten.
Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág!
Virág nélkül, de szomorú lenne ez a világ!

 

 - o -

 

Népköltés: Anyák napjára

Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen. Virágot is hoztam Neked! Pedig kertem sincsen. A szeretet az én szárnyam, Szívem az én kertem. Anyák napján köszöntelek, Édesanyám, lelkem.